10. rész
Gábor csókja édes volt, és
nagyon kellemes. De tudtam, hogy ez akkor sem helyes. Komolyan mondom, neki
nincs bűntudata ilyenkor!? Vagy ő már el is mondta Kamillának, és már meg is
egyeztek?? Akkor viszont én vagyok baromi nagy slamasztikában. Nem akarom
megcsalni Olivért. Ennél többet érdemel. Ezeken a dolgokon merengtem, amikor
anya köhintett egy kicsit, és én teljesen elfelejtkeztem arról, hogy anya is a
szobában van, és hogy éppen Gáborral csókolózok.
-Khm…- gyorsan elhúzódtam
Gábortól, és vörös arccal anyára néztem.
-Bocsi…- szabadkoztam.
-Én inkább megyek, nem akarok
zavarni- szólalt meg halkan anya.
-Anya!! Maradj!- mondtam
halkan, de az indulat érezhető volt a hangomban. Anya visszaült az ágyra, és
percekig mindhárman csak bámultunk magunk elé. Végül én szólaltam meg:
-Gábor! Ezt nem tehetjük. Meg
kell beszélnünk a másik felekkel is, hogy mit akarunk.
-Nos. Én már mondtam, hogy
Kamillával ez csak olyan látszólagos dolog. Nem sértődne meg ilyesmiért.
-Akkor is jobban tennéd, ha
beavatnád.- erősködtem
-Minek? Úgysem szeret, úgy
ahogyan te- kacsintott rám
-Honnan tudod?? Attól, mert eleinte nem úgy volt, attól még
változhatott a dolog.- mondogattam csak azért is.
-Lili.- kezdte lassan, de úgy
éreztem, hogy nem ért velem egyet.- Nem érdekel Kamilla véleménye, én veled
akarok lenni, de lassan úgy érzem, hogy te valami teljesen mást szeretnél.
-Én is szeretnék veled lenni,
de szerintem annyit megérdemel Olivér és Kamilla is, hogy tisztességesen
szakítunk velük.- ekkor már ki voltam akadva.
-Oké. Akkor te legyél
ízig-vérig jókislány, és törd össze Olivér szívét.- ordibált, és nagyon rám
ijesztett.
-Micsoda?? Te nem akarsz
szakítani Kamillával?? Ne is haragudj, de így én nem kezdek el veled semmit,
hogy az előző kapcsolatod még véget sem ért.
-Nekem nincs semmilyen
kapcsolatom Kamillával, és ami nincs, azt nem is tudjuk megszakítani.
-Ne haragudj Gábor, de én is
a lányommal értek egyet.- szólalt meg végre anya.
Elegem lett az ordibálásból,
és a feszült hangulatból, és éppen ki akartam sietni a szobánkból, de Olivérbe
ütköztem az ajtóban. Ahogy meglátott minket, már majdnem kifordult az ajtón, de
Gábor gúnyosan odavetette nekem a következő mondatot:
-Rajta Lili! Ha tudod, hogy
mit akarsz, akkor itt a remek alkalom bizonyítani.- elegem volt Gáborból.
Fogalmam sem volt, hogy mit akarok, de azt tudtam, hogy ennek véget akarok
vetni. Nem akartam Olivért tovább átverni, hogy már nem szeretem úgy, mint
régen. Nem tudtam, hogy Gáborral akarok-e valamit, de azt tudtam, hogy
Olivérrel ennek vége, és ezt el is kellett neki mondanom.
-Igazad van.- kezdtem.-
Olivér! Nagyon sajnálom, hogy eddig nem volt merszem elmondani, de a
legkíméletesebben szerettem volna közölni veled…- itt elhallgattam. Olivér csak
nézett le rá, ahogy a kerekes székben küszködök, és a könnyeimet próbálom
megfékezni. Értetlenül meredt rám.
-Mit? Mit akarsz velem
közölni? Azt, hogy a hátam mögött kavartál? Azt kell mondanom, hogy ezt nem
lehet kíméletesen közölni.- a tekintete lesajnáló és megvető volt.
-Én… én sajnálom, de hidd el,
hogy nem így akartam, hogy megtudd. Nagyon sajnálom, hogy már nem érzek irántad
szerelmet, de fontos vagy nekem, és nem akartalak megcsalni.- ekkor már patakokban
folyt a könnyem.
-Hát mégis sikerült.- vetette
oda halkan, és viszonylag nyugodtnak tűnt, de láttam, ahogyan végigfut egy gondolat
az arcán, és a szemei elsötétülnek. Nagyon megijedtem, és mint kiderült, volt
is rá okom. Még sosem láttam ilyennek Olivért, de mintha csak elborult volna az
agya, és Gábornak esett.
-Ez mind miattad, van!! Te
tette ezt velem! E szemét!- Olivér ide-oda rángatta Gábort, mikor anya
megpróbálta őket szétválasztani, én meg csak kiabáltam, de egyik módszer sem
hatott rájuk.
-A barátnődnek nem lett
volna, muszáj viszonoznia az érzelmeimet, de ő mégis ezt tette. Valószínű, hogy
nem véletlen.- gúnyos szavak voltak ezek, ezt én is éreztem, és Olivért is
nagyon megbántották Gábor szavai.
-Idefigyelj te mocsok! Ha még
egyszer meglátom a képed a szobám közelében, én esküszöm…- ilyenkor Gábor már a
falra volt kenve, de nem tudtuk megfékezni őket.
-Mesél, mi lesz, ha meglátsz
errefelé?- Gábor egyre jobban idegesített ezzel a stílussal, és bár alig tudta
ezeket a szavakat kipréselni magából, Olivér szorítása miatt, mégis nem kicsit
érezhető volt szavaiban az élc, a cinizmus, a gúny.
-Gábor, most szerintem csak
maradj csöndben!- utasítottam, mert elegem volt ebből az egészből.- Olivér,
engedd el Gábort!- A két fiú hosszú másodpercekig bámult egymás szúrós
tekintetébe, mintha még így is egymás fejéhet tudnának vágni szebbnél szebb
gondolatokat, de végül Olivér szép lassan leengedte Gábort, és rám nézett.
-Azért nem ezt vártam volna
tőled.- anya látta, hogy szólni akarok, de jobbnak látta, ha bele se kezdek,
így felállt az ágyról, megfogta Olivér karját, és kivezette. Azt hallottam,
hogy anya ezeket mondja Olivérnek: Olivér, drágám, menjünk el egyet
kocsikázni, hidd el, jót fog tenni, ha kiszellőzteted a fejed. Olivér egy
szó nélkül kilépett anyával a szobából, és elmentek. Anya nem tud vezetni, így
gondoltam Olivér fog, aminek nem jósoltam sok jót. Hirtelen eszembe jutott,
hogy még Gábor is ott van, akivel egyáltalán nem volt kedvem beszélgetni.
Figyelj Lili…- kezdte volna.
-Ne is folytasd! Kérlek, menj
el!- utasítottam.
-Beszéljük meg!- erősködött.
-Gábor! Nekünk nincs mit
megbeszélni. Miattad történt ez az egész, és most ne is haragudj, de te vagy az
utolsó, akit látni szeretnék.
-Már megbocsáss, de a
megcsaláshoz két ember kell.- ezzel kifordult az ajtón, és én egyedül maradtam.
Most végre el tudtam gondolkozni rajta, hogy mekkora bűntudatot érzek, mert
Olivér, aki mindig kiállt mellettem, és nagyon szeretett, nem ezt érdemelte
volna. Ráadásul egy ilyen futó kaland vet véget mindennek, mert természetesen
100 százalékig biztos voltam benne, hogy soha nem fogok összejönni ezek után
egy ilyen beképzelt és nagyképű sráccal, mint Gábor. Kár, hogy erre csak most
jöttem rá, hogy milyen valójában, és nem akkor, mikor elkezdődött ez az egész.
Mielőtt végzetes önmarcangolásba kezdtem volna, épp a legjobbkor nyílt az ajtó.
Apa lépett be rajta. Látta, hogy nem vagyok a legjobb passzban, és elmeséltem
neki az egészet.
-Nyugodj meg kicsim, még
nincs minden veszve.- biztatott apa, bár úgy gondoltam, ezt csak közhelyből
mondja.
-Nem kell szépeket mondanod,
fel voltam készülve mindenre, a legrosszabbra is.- mondtam.
-Hol van most Olivér?-
tudakolta apa.
-Anyával kocsikáznak.-
feleltem halkan.
-Akkor, ha hazajönnek, akkor
próbál meg beszélni vele, addigra úgyis lenyugszik egy kicsit, és lehet, hogy
másképpen fogja látni a dolgokat.- apa még mindig reménykedett.
-Erre nem látok sok esélyt,
de a kedvedért meg fogom próbálni.- még egy mosolyt is erőltettem az arcomra,
csak hogy apa boldog legyen.
Na gyere! Elmegyünk sütizni a
sétányon lévő kis cukrászdába, amíg anyáék odavannak.- hívott magával apa.
Ettől kicsit jobb lett a kedvem, és a süti is nagyon finom volt. Sokat
beszélgettünk apával, mikor hirtelen iszonyosan szorító érzést éreztem a
mellkasomnál, és a fuldoklás szélén álltam. Apa nagyon megijedt, nem tudta,
hogy mit csináljon, ám pár perc múlva elmúlt. Soha nem éreztem még ilyet.
Nagyon megijedtem, és néhány percig levegőt is alig kaptam.
-Drágám! Jól vagy?- nézett
rám elkerekedett szemekkel apa.
-Igen, most már igen.- néztem
rá könnyes szemekkel.
-Na, de mi lehetett a baj?-
rémült meg apa is. Ahogy ezeket a szavakat kimondta, a pincér kihozott elém egy
csodaszép szív alakú sütit. Mondtam, hogy én nem rendeltem ilyet, de ő
erősködött.
-Ez meg mi volt?- Én sem
tudom, de nagyon rossz előérzetem van…
