2013. január 5., szombat

Bocsi :(

Úristen, úristen!!! Nagyon-nagyon sajnálom, de csak most vettem észre, hogy nagyon nagy hibát írtam a történetbe!!! Kamillát Gábor húgának írtam, de később a barátnőjeként beszélek róla. Sajnálom, de összekevertem egy másik hasonló történetemmel, és a lényeg az, hogy Gábor és Kamilla járnak. Tényleg ezerszer bocsi nektek, akik olvassátok!! :)

2013. január 2., szerda

Új rész!! Ez most hosszú lett! Olvassátok, remélem tetszeni fog. :)

7. rész


-ÖÖÖ…- kaptam el gyorsan a tekintetemet.
- Ne haragudj…- suttogta, csak annyira, hogy Kamilla meg ne hallja. Ekkor én fogtam magam és megfordultam a tolókocsival, hogy Kamilla meg ne lássa a zavartól vörös arcom.
- Sziasztok!- köszöntem alig hallhatóan, de Kamilla utánam szólt.
- Miért nem jössz velünk? A kávézóba megyünk, és velünk tarthatnál. - hívott meg kedvesen.
- ÁÁ… nem akarok zavarni…- utasítottam vissza gyorsan az ajánlatot, mert úgy éreztem, hogy ez kínos pillanatokat is szülhet.
- Dehogy zavarsz, örülünk, hogy van egy korunkbeli társaság, aki nem mellesleg nagyon szimpatikus lett nekünk – mondta, kissé már zavarba ejtőn. Ezt már nem utasítottam vissza, mert az már gyanús lett volna.
- Oké. – adtam be a derekam. A kávézó nagyon szép volt, és a kávé is finom, de folyton feszengve éreztem magam. Amikor Kamilla kiment a mosdóba, Gábor, egy kínos csend után megszólalt.
- Ne haragudj az előbbiért, csak egy kicsit meginogtam- mondta, de látszott rajta, hogy zavarban van.
- Oké, de többet nem fordulhat elő- közöltem határozottan. Ő csak bólintott, mert Kamilla már jött is.
- Figyelj, Lili! Gondolom, hogy a lábaddal nem mehetsz a tengerbe, de lejöhetnél velünk holnap a strandra esetleg napozni. – hívott ismét Kamilla.
- Kamilla, nagyon aranyos vagy, de legyetek ketten is, és nekem is töltenem kellene a családommal egy ki időt. – próbáltam ismét visszautasítani.
- Minket nem zavarsz, mert csak unatkoznánk, és ha nektek sem gond, akkor felőlünk a családod is jöhet. – fűzte tovább Kamilla, de ekkor már Gábor is beleszólt:
- Ugyan, azt te sem szeretnéd, hogy családostul csatlakozzanak, és valószínű, hogy ők sem. Hagyd őket magukra. Ők is nyaralnak. – szidta le Gábor a barátnőjét.
- Én csak próbálok társaságot szerezni neked, mert én nem vagyok neked elég jó társaság, és nem akarom, hogy…- itt már nagyon kínos volt, így közbeszóltam:
- Majd megkérdezem. – ennyit mondtam, és felmentem a szobámba. Nagyon kínosan éreztem magam, mert talán Kamilla tényleg egy kicsit túlzásba vitte, de engem nem zavart. Olivér látta, hogy nincs minden rendben, így rákérdezett:
- Történt valami?- kérdezte, és csókot lehelt az ajkamra.
- Találkoztam 2 magyar fiatallal, és elég jól összebarátkoztunk, megittunk egy kávét, meghívtak minket holnap a strandra, és úgy érzem, hogy miattam vesztek össze. – hadartam egy szuszra.
- Biztosan nem miattad vesztek össze. És megyünk a strandra? – tért a lényegre Olivér.
- Nem tudom, megkérdezem anyáékat. - mondtam szomorúan.
- Anyaa! – szóltam át a másik szobába. – Találkoztam két magyarral, és meghívták a családot holnap a strandra. Megyünk?- kérdeztem.
- Ha szeretnél, akkor mehetünk. Azt akarom, hogy minden úgy alakuljon, ahogyan te szeretnéd. -  mondta kedvesen
- Jó, akkor menjünk, miért ne?- gondoltam, kicsit jobb kedvvel. Akkor megkeresem őket, és egyeztetünk. Megkerestem a szobájukat, és kopogtam. Gábor nyitott ajtót, és furcsán, meglepődötten nézett rám.
- Miben segíthetek?- kérdezte nagyon hivatalosan.
- Szia. Ne haragudjatok, hogy zavarok, de ha még mindig áll a meghívás, akkor szívesen csatlakoznánk hozzátok holnap a strandon. – kezdtem bele egy kicsit félve.
- Ja, persze, gyertek nyugodtan, találkozzunk itt, a szobánk előtt, 11-kor. – mondta Gábor.
- Oké, és Kamillával mi újság? – kezdtem burkoltan az érdeklődést.
- Igen, hát…egy kicsit összevesztünk, de majd kibékülünk- mosolygott rám, bár láttam rajta, hogy szomorú. Ekkor visszamentem a szobánkba, és a többiekkel elkezdtünk csomagolni a strandra. Mindenki lázasan pakolt, én is átvettem a fürdőruhám, mert ha már nem tudok fürdeni, legalább legyen egy ki színem. Ekkor elkezdtem mesélni Olivérnek, hogy milyen bűntudatom van, mert Gáborék összevesztek, meg hogy olyan kedvesek voltak velem, és hogy Gábor segített a tolókocsival…stb. Ekkor Olivér elkezdett csapkodni, és mérgesen pakolni tovább, mire megkérdeznem, hogy mi a baja.
- Csak állandóan erről a Gáborról beszélsz megállás nélkül.- dühöngött tovább.
- Baj, hogy szereztem barátokat?- kérdeztem elképedve, mikor megtudtam, hogy mi a baja.
- Az nem baj, csak velem már alig foglalkozol, és állandóan Gáborról beszélsz.
- Ez nem igaz.- mondtam, de pontosan tudtam, hogy így van. Nagyon is. De Gábor csak olyan aranyos, hogy mindig segít, és Olivér nem igazán igyekszik segíteni nekem.
- Na, fiatalok, indulhatunk?- vágott be a szobába apa egy hawaii mintás ingben és szalmakalapban. Érezhette, hogy pattanásig feszülnek az idegek köztünk, mert ezt mondta szigorúan:
- Majd megbeszélitek a nyaralás után. Nem akarom, hogy bármi tönkretegye ezt a pár napot.
-De apa… -kezdtem, de nem tudtam befejezni.
- Nincs de, vagy most kibékültök, vagy úgy tesztek, mint akinek nincs baja a másikkal. Otthon majd megbeszélitek.- ekkor apa sarkon fordult és kiment. Hallottam a másik szobában ahogy anyával beszélgetnek.
- Már megint veszekednek.
- Oh, istenem, én azt hittem, hogy minden rendben van köztük, de mostanában egyre többet veszekednek.- tanakodott anya.
- Nézd, meg mit tettél, most még a szüleim is szomorúak, és elrontottad a nyaralást is.- suttogtam Olivérnek, hogy anyáék ne hallják.
- Én?? Nem én vagyok az, akinek a gondolatai egy másik fiú körül forognak.- ezt megkaptam, de persze nem így volt, ő csak barát.
- Ő csak egy barát, és ha zavar, hogy vannak barátaim akkor meg is érdemled, hogy haragudjak rád.
- Megyünk!- szólt anya és mi kiléptünk a szobánkból és úgy tettünk, mintha mi sem történt volna. Ahogy a strandra Gáborékkal, láttam, hogy náluk sincs minden rendben. Viszont ahogy fürödtek, és sétálgattak a parton a többiek, és pedig olvastam és napoztam, azt láttam, hogy Olivér és Gábor sokat beszélgetett és nevetett, aminek örültem, mert akkor talán Olivér is rájön, hogy Gábor jó fej. Kamillát egy kicsit kiszorították a beszélgetésből, mert valószínű, hogy összevesztek Gáborral. Ezért odajött mellém, és elkezdtünk beszélgetni.
- Látom, hogy van valami veled és Gáborral.- kezdtem.
- Igen, összevesztünk.- mondta nyersen, ami megijesztett, mert talán miattam vesztek össze.
- De ugye nem miattam?- kérdeztem félve.
- Nem, dehogy, csak úgy érzi, hogy kihűlt a kapcsolatunk, de én ezt nem vettem észre.- mondta. Ekkor a szüleim és a fiúk is visszajöttek, mert Gábornak felsértette a talpát egy éles kavics, és vérzett neki. A többiek elmentek kaját venni, meg gézt hozni Gábor lábára. Mi ott maradtunk, mert mindketten sérültek voltunk. Gondolom látta rajtam, hogy van valami gond, így elkezdtünk beszélgetni.
- Valami gond van?- kérdezte.
- Összevesztünk Olivérrel.- válaszoltam keserűen.
- Ugyan, majd kibékültök. Mi is összevesztünk. –próbált vigasztalni.
- Nem hiszem, mert nagyon haragszik rám, a semmiért.- ekkor nagyon elszomorodtam, mert itt jöttem rá, hogy valóban a semmin veszekedtünk, mert azt nem gondolhatta komolyan, hogy ne legyenek barátaim. Ezért kicsordult egy könnycsepp a szememből, amit sajnos Gábor is látott.
- Hé. Ne sírj! – fogta meg a kezed, de én nem húztam el.- Minden rendbe fog jönni. Az, aki miatt sírni tudsz, azt nem szabad figyelembe venni, mert szomorúságot okozott. Azzal törődj, aki boldoggá tesz, és megnevettet. -mondta ezeket a bölcs szavakat, de ekkor már nagyon sírtam. Ő a szemembe nézett, megsimította az arcom, magához húzott, és megcsókolt. Én lehunytam a szemem és mindem megszűnt körülöttem…