Olvassátok!! Remélem jó lett, és bocsi, hogy csak most rakom, fel, de sajnos nincs sok olvasóm, és egy-két ember miatt nem sietek! :)
8. rész
Nem tudom elmondani, hogy mit éreztem, amikor
Gábor megcsókolt, de tudtam, hogy ez nem helyes. Nem tehettük ezt azokkal, akik
szeretnek minket. És ezt ő is tudta jól. Amikor feleszméltem, és kicsit
eltoltam magamtól Gábort, ő furán rám nézett. Nem tudta, hogy miért teszem ezt,
és újra közelebb hajolt hozzám, és én nem tudtam ellenállni, ismét
megcsókoltam. Olyan érzés volt ez, mint amilyet Olivérrel sosem éreztem.
Olivér az a fiú, aki kedves okos és helyes.
Egy álompasi. Legalábbis mindenki ezt
gondolta róla. Régebben még ő is a sulinkba járt, és igazából a diákok kedvéért
jöttünk össze, mert mind a ketten kedveltük egymást, és mindenki csak arról
beszélt, hogy milyen szép pár lennénk, és hogy mennyire összeillünk. Nagyjából
ezért jöttünk össze, és mivel egyikőnknek se volt más a láthatáron, így
megmaradtunk.
De Gáborral ez más volt. Ismét eltoltam az
arcát, de ekkor már ellenálltam a kísértésnek, és mélyen a szemébe néztem.
- Mi a baj?- kérdezte
teljesen elképedve Gábor.
- Ez…nekem…- próbáltam
kimagyarázni a dolgot, kevés sikerrel.
- Talán, te nem így érzel
irántam? Rosszul értettem? Mert akkor bocsi, ha ilyen kellemetlen helyzetbe
hozlak, csak úgy láttam, hogy te is így érzel.- magyarázta. És amit kicsit
furcsálltam, hogy Kamillára egyáltalán nem gondol? Vagy lehet, hogy már
szakítottak? Akkor viszont csak én vagyok a pácban.
- Nem. Nem erről van szó,
csak Olivérrel ezt nem tehetem, és Kamillára is gondolni kellene.- tettem úgy
mintha nem tudnék az esetleges szakításukról. Bár nem is tudtam.
- Kamillával…szóval…izé-
makogta.
- Csak azt ne mondd, hogy
téged nem is érdekel, hogy mit gondolna? Mert én tuti, hogy kiborulnék hasonló
szituban.- mondtam a szerintem legegyértelműbb mondatot, mert azt nem
mondhatja, hogy szívesen kavar valakivel a háta mögött. Főleg ha az a valaki én
vagyok.
- Nem erről van szó, csak a
mi kapcsolatunk Kamillával teljesen más, mint ahogyan te gondolod.- mondta.
- Mégis milyen? – kerekedett
el a szemem.
- Mi csak a szüleink miatt
vagyunk együtt, amúgy már rég szakítottunk volna. Csak azért maradtunk együtt,
mert a szüleink ezt már eltervezték, hogy mi össze fogunk házasodni, gyerekeink
lesznek…stb.- mondta- de, ezt mi nem akarjuk, és te nem tudod, hogy mennyit
veszekszünk állandóan. De most itt a legjobb alkalom, hogy szakítsak vele. Te
meg Olivér. Rajtatok is látszik, hogy ha valaha szerettétek is egymást, akkor
az mára kihűlt, és ti is legszívesebben továbblépnétek. Miért nem teszed ezt?
Olivért ne féltsd, mert szerintem ő az a fiú, aki minden lány álma, úgyhogy
hamar talál magának új barátnőt. Velem minden más lenne, és lehet hogy még jobb
is. Csak egy esélyt kérek tőled. Most pedig válaszolj, mert úgy nézel ki, mint
aki kővé dermedt.- fejezte be a monológját.
- ŐŐŐ… szerintem Kamilla nem
így érez, és nem kellene megbántani ennyire, mert lehet, hogy eleinte így
éreztetek, hogy ez az egész a szüleitek miatt van, de én láttam rajta, hogy az
ő véleménye megváltozott, és én is megkedveltem, és nem akarom, hogy ilyen
durván megbántsd. Az Olivérrel való kapcsolatomról meg annyit, hogy talán
mostanában tényleg nem olyan a kapcsolatunk, mint régen, de ezt kérlek ne te,
döntsd el, hogy mikor és kivel járjak, főleg úgy, hogy még az előző barátomról
se tudom, hogy mit érzek iránta. Arról, hogy adjak egy esélyt, ha tegnap
kérdezted volna, akkor gondolkodás nélkül igent mondtam volna, de most
olyanokat mondtál, ami meglepett. Nem tudtam, hogy ennyire nem érdekelnek mások
érzései, és gond nélkül bárkit képes lennél a padlóra küldeni, csak azért, hogy
neked jó legyen.- ekkor enyhén üvöltöztem vele, de tényleg így gondoltam.
- Akkor mit mondasz?-
kérdezte lesütött szemmel, és láttam rajta, hogy most azt az oldalamat mutattam
meg neki, amit még nem látott.
- Ezen még gondolkozom.-
mondtam csendben, de olyan magabiztosan, hogy ne próbáljon ellenkezni.
Felálltam a törölközőmről, és gondoltam, hogy megkeresem a többieket, mikor visszaszólt.
- Honnan gondolod, hogy
Kamilla másképp érez?- kérdezte.
- Amikor összevesztetek,
nagyon szomorú volt, meg amúgy is a lányok felismerik az ilyet a másikon.-
válaszoltam hűvösen, mert egyáltalán nem volt kedvem beszélgetni.
