2013. március 31., vasárnap


Olvassátok!! Remélem jó lett, és bocsi, hogy csak most rakom, fel, de sajnos nincs sok olvasóm, és egy-két ember miatt nem sietek! :)
8. rész

  Nem tudom elmondani, hogy mit éreztem, amikor Gábor megcsókolt, de tudtam, hogy ez nem helyes. Nem tehettük ezt azokkal, akik szeretnek minket. És ezt ő is tudta jól. Amikor feleszméltem, és kicsit eltoltam magamtól Gábort, ő furán rám nézett. Nem tudta, hogy miért teszem ezt, és újra közelebb hajolt hozzám, és én nem tudtam ellenállni, ismét megcsókoltam. Olyan érzés volt ez, mint amilyet Olivérrel sosem éreztem.
  Olivér az a fiú, aki kedves okos és helyes. Egy álompasi.  Legalábbis mindenki ezt gondolta róla. Régebben még ő is a sulinkba járt, és igazából a diákok kedvéért jöttünk össze, mert mind a ketten kedveltük egymást, és mindenki csak arról beszélt, hogy milyen szép pár lennénk, és hogy mennyire összeillünk. Nagyjából ezért jöttünk össze, és mivel egyikőnknek se volt más a láthatáron, így megmaradtunk.
   De Gáborral ez más volt. Ismét eltoltam az arcát, de ekkor már ellenálltam a kísértésnek, és mélyen a szemébe néztem.
- Mi a baj?- kérdezte teljesen elképedve Gábor.
- Ez…nekem…- próbáltam kimagyarázni a dolgot, kevés sikerrel.
- Talán, te nem így érzel irántam? Rosszul értettem? Mert akkor bocsi, ha ilyen kellemetlen helyzetbe hozlak, csak úgy láttam, hogy te is így érzel.- magyarázta. És amit kicsit furcsálltam, hogy Kamillára egyáltalán nem gondol? Vagy lehet, hogy már szakítottak? Akkor viszont csak én vagyok a pácban.
- Nem. Nem erről van szó, csak Olivérrel ezt nem tehetem, és Kamillára is gondolni kellene.- tettem úgy mintha nem tudnék az esetleges szakításukról. Bár nem is tudtam.
- Kamillával…szóval…izé- makogta.
- Csak azt ne mondd, hogy téged nem is érdekel, hogy mit gondolna? Mert én tuti, hogy kiborulnék hasonló szituban.- mondtam a szerintem legegyértelműbb mondatot, mert azt nem mondhatja, hogy szívesen kavar valakivel a háta mögött. Főleg ha az a valaki én vagyok.
- Nem erről van szó, csak a mi kapcsolatunk Kamillával teljesen más, mint ahogyan te gondolod.- mondta.
- Mégis milyen? – kerekedett el a szemem.
- Mi csak a szüleink miatt vagyunk együtt, amúgy már rég szakítottunk volna. Csak azért maradtunk együtt, mert a szüleink ezt már eltervezték, hogy mi össze fogunk házasodni, gyerekeink lesznek…stb.- mondta- de, ezt mi nem akarjuk, és te nem tudod, hogy mennyit veszekszünk állandóan. De most itt a legjobb alkalom, hogy szakítsak vele. Te meg Olivér. Rajtatok is látszik, hogy ha valaha szerettétek is egymást, akkor az mára kihűlt, és ti is legszívesebben továbblépnétek. Miért nem teszed ezt? Olivért ne féltsd, mert szerintem ő az a fiú, aki minden lány álma, úgyhogy hamar talál magának új barátnőt. Velem minden más lenne, és lehet hogy még jobb is. Csak egy esélyt kérek tőled. Most pedig válaszolj, mert úgy nézel ki, mint aki kővé dermedt.- fejezte be a monológját.
- ŐŐŐ… szerintem Kamilla nem így érez, és nem kellene megbántani ennyire, mert lehet, hogy eleinte így éreztetek, hogy ez az egész a szüleitek miatt van, de én láttam rajta, hogy az ő véleménye megváltozott, és én is megkedveltem, és nem akarom, hogy ilyen durván megbántsd. Az Olivérrel való kapcsolatomról meg annyit, hogy talán mostanában tényleg nem olyan a kapcsolatunk, mint régen, de ezt kérlek ne te, döntsd el, hogy mikor és kivel járjak, főleg úgy, hogy még az előző barátomról se tudom, hogy mit érzek iránta. Arról, hogy adjak egy esélyt, ha tegnap kérdezted volna, akkor gondolkodás nélkül igent mondtam volna, de most olyanokat mondtál, ami meglepett. Nem tudtam, hogy ennyire nem érdekelnek mások érzései, és gond nélkül bárkit képes lennél a padlóra küldeni, csak azért, hogy neked jó legyen.- ekkor enyhén üvöltöztem vele, de tényleg így gondoltam.
- Akkor mit mondasz?- kérdezte lesütött szemmel, és láttam rajta, hogy most azt az oldalamat mutattam meg neki, amit még nem látott.
- Ezen még gondolkozom.- mondtam csendben, de olyan magabiztosan, hogy ne próbáljon ellenkezni. Felálltam a törölközőmről, és gondoltam, hogy megkeresem a többieket, mikor visszaszólt.
- Honnan gondolod, hogy Kamilla másképp érez?- kérdezte.
- Amikor összevesztetek, nagyon szomorú volt, meg amúgy is a lányok felismerik az ilyet a másikon.- válaszoltam hűvösen, mert egyáltalán nem volt kedvem beszélgetni.

2 megjegyzés:

  1. szerintem jó volt ez a rész is, de gyakrabban kéne felraknod, mert mire jön a következő rész mindig kiesem a történetből, meg hogy mi történt az előzőben (mondom ezt én aki szintén mindig késik a részekkel:DD). és valahol reklámoznod kéne a blogod, mert így tényleg nehéz sok olvasót találni. . . kíváncsian várom a következő részt!!! :))

    VálaszTörlés
  2. Tudom, tudom, hogy nagyon sokat kell várni, és ezt nagyon sajnálom, de most elkezdtem egy másik blogot is, amibe egy kicsit belelendültem, és ezzel pedig elcsúsztam :( ami a reklámozást illeti, nem tudom, hogy hol tudnám, mert szeretnék névtelen maradni, így a közösségi oldalak kiesnek, de majd próbálkozom :) ja és örülök, hogy tetszett az új rész :)

    VálaszTörlés