9. rész

 Nem lett olyan hosszú, de szerintem sok minden kiderül benne, nem is lett olyan rossz, és gyorsan is hoztam :) Jó olvasást!

Amikor eljöttem Gábortól, hirtelen megpillantottam a többieket, amit ott álltak a hátam mögött. Nem igazán beszélgettek, és nem is mosolyogtak. Nagyon féltem attól, hogy talán megláttak minket. Ezt ki kellett derítenem. Odaléptem hozzájuk, és Olivérhez fordultam:

-Szeretnék veled beszélni.- suttogtam halkan.

-Ezt ne most!- rázott le hirtelen, mire nagyon megijedtem, és próbáltam elkapni a tekintetét. A szemében dühöt, és csalódottságot láttam. A gyomrom forogni kezdett. A szüleim morcosan meredtek maguk elé, és kimaradtak a beszélgetésünkből. Kamillára néztem, de meglepetésemre, ő is mogorván nézett rám. Elegem volt az egészből, hogy mindenki úgy tesz, mintha haragudna rám, de senki nem mond semmit, és nem akarnak velem beszélni.

- Mi baja van mindenkinek velem?- fakadtam ki dühösen, hátha így valaki mond valami magyarázatot. De semmi. Mintha meg se hallottak volna. -Halljátok? Haragszotok rám? –fakadtam ki.

-Hagyjuk!- suttogta Olivér, de olyan tekintélyt parancsoló hangon, hogy könnybe lábadt a szemem.

-Nem, ne hagyjuk. Tudni szeretném, hogy mi bajotok van.- a sírás fojtogatott.

-Kicsim, mi nem haragszunk rád, csak egy kicsit összekaptunk apáddal, de majd megoldjuk, de is foglalkozz velünk. A barátaiddal meg beszélj!- szólalt meg hosszú csend után anya, és elment apával.

-Akkor ti jöttök.- szipogtam.

-Tudni szeretnéd, hogy mi történt velünk? Hm?- mondták, szinte egyszerre, én, pedig bólogattam.- De ne hidd, hogy kegyelmesek leszünk. Te akartad tudni.

-Jó, jó csak mondjátok már- feleltem szinte sikítva.

-Lili.- sóhajtott nagyot Olivér.- Nem tudom, hogy ez így működik-e köztünk. Nagyon sajnálom, hogy ezt pont a szülinapi kiránduláson kell közölnöm, de te kérdezted. Kezdődött, azzal a féltékenykedéssel, amikor megöleltem a volt barátnőm, mert elutazott. Szimplán baráti ölelés volt. Azelőtt is sokat veszekedtünk, és az utóbbi időben még többet. Most meg itt van Kamilla barátja, Gábor. Egyre többet áradozol róla, és ha rákérdezek, akkor nekem támadsz. Nekem az lenne a legjobb, ha már neked sem jelentenék sokat, mert nagyon szép hónapokat éltem meg veled, és nem szeretnék haragban elválni, vagy fájdalmat okozni.- sarkon fordult és elment. Én ott maradtam hatalmas gombóccal a torkomban, megsemmisülve. Szóhoz sem juthattam, meg sem magyarázhattam a dolgokat, nem kérdezhettem, nem kérhettem még egy esélyt, vagy egy lehetőséget, hogy megbeszéljük. Csak sírtam, sírtam és sírtam. És még Kamilla ott várt, hogy ő is elmondhassa a véleményét.

-Ne haragudj, de én sem leszek kedves.- kezdte nem túl biztatóan. –Valószínűleg szakítunk Gáborral, MIATTAD! A te kapcsolatod, ahogy hallottam, szintén kútba esett, ahogy hallottam a szüleid veszekedését, és amiket Olivér mondott, az ő házasságuk is már csak borotvaélen táncol. Talán jobb lett volna, ha csak egy kávéra hívunk meg azon a bizonyos napon, vagy talán egyáltalán nem találkozunk. Akkor nem találkozol Gáborral, nem kell nekünk féltékenykedni, és talán még a szüleid sem veszekedtek volna. Őszintén mondom, nem tudom, hogy ennek így kellett lennie, hiszen Olivér amúgy is szakított volna veled, csak a nyaralás után, és lehet, hogy Gáborral mi sem illettünk egymáshoz, de jobban örültem volna, ha ezt a tényt nem így kell megtudnom. Már bocs, de ehhez csak GRATULÁLNI tudok. Három kapcsolatot egy csapásra. Szép volt Lili!- kiáltott, majd ő is otthagyott, nekem, pedig folyton a fülemben csengtek a szavai.  Hát a lelkiismeretemet sikerült felébresztenie.

 Nem tudtam, hogy mit csináljak. A szüleim már nem voltak a parton. Gáborhoz most végképp nem mentem volna oda, és Olivér és Kamilla is ellenem szegültek. Vagy én szegültem ellenük? Jaj ne! Tényleg tönkretettem egy rakás kapcsolatot. Köztük az enyémet is. Nem jutott jobb az eszembe, mint, hogy megfordultam,- és ezzel képletesen a világnak is hátat fordítottam, de persze ez lehetetlen volt, - és egy elektromos kis kocsival, a legnagyobb sebességgel száguldani kezdtem. Nem érdekelt, hogy ez nem erre a célra van, és az sem, hogy a sírástól éreztem, ahogyan lefolyik a szempillafestékem az arcomon. Ha kívánhattam volna,- és nem a tönkretett kapcsolatokkal- akkor egészséges lábakat kívántam volna, mert most tényleg jól esett volna egy kiadós futás. De így is jó volt. Összevissza bolyongtam a kis görög faluba, mire feleszméltem, nem igazán tudtam, hogy hol vagyok. De aztán felismertem azt a kis görög stílusú templomot, ami a szálloda mellett van, és amilyen gyorsan csak tudtam, olyan sebesen igyekeztem a hotel felé. Mikor megérkeztem, beszálltam a liftbe, és a szobámhoz siettem. Ahogy felértem a szobámhoz, beestem az ágyamba, és potyogtak a könnyeim. Nagyon sírtam, nem tudom mennyi ideje, de egyszer kopogást hallottam az ajtómon. Hirtelen felpattantam, és erős mozdulatokkal megtöröltem az arcom. Féltem, hogy ki lehet az, mert jelenleg csak a takarítónőtől nem tartottam, mert mindenki mással összevesztem. Sajnos nem a takarító volt, hanem anya. Még ez is a jobbik eset volt. Leült mellém az ágyra, és így szólt:

-Minden rendben lesz.- mondta ezt az elcsépelt dumát, miközben kisimította az arcomból a hajamat. Fura, de bármennyire is közhellyé vált ez a mondat, engem mégis megnyugtatott.

-Anya! Én egy szörnyű ember vagyok.- sóhajtottam fel.

- Dehogyis édesem. Bármit is tettél, biztos helyre lehet hozni.- próbált nyugtatni.

- Nem hiszem. Tönkretettem a saját kapcsolatom, és Gáborékét is. Ráadásul ti is a válás szélén álltok, annyit veszekedtek, és a köztünk lévő feszült helyzet nektek sem tesz jót.- hadartam zokogva.

-Figyelj! Én elmondom a véleményem. Szerintem Olivérrel a kapcsolatotok már nem volt túl stabil. Az utóbbi időben valaki mindig féltékeny volt a másikra- gondolom most is hasonló történt- eddig mindig a szőnyeg alá, söpörtétek a gondjaitokat, és úgy tettetek, mintha meg sem történt volna. Viszont azok a gondok ott halmozódtak, és egy ilyen alkalomra várt, hogy kitörhessen. Gáborék kapcsolatáról meg annyit, hogy valószínű, hogy nekik sem ez volt az első veszekedésük, és ha szakítanak, az nem miattad, van, maximum te adtad meg nekik a kezdő lökést. Miattunk, pedig ne aggódj, megoldjuk.- fejezte be anya a kőkemény igazságot.

-Gábor megcsókolt, de ezt még nem is tudja Olivér, és már így is nagyon mérges.- zokogtam tovább.

-Figyel ide drágám! Én nem ítéllek el amiatt, ha már meguntad Olivért, és egy másik kapcsolatra vágysz, de ezt könyörgöm, ne a másik háta mögött csináljátok. És ne most, mert ha szakítotok, akkor is végig kell ülnötök a visszautat egymás mellett.

-Én nem akarok Olivérnek és Kamillának rosszat, de nem is akarok veszekedésben szétválni.

-Akárhogy is döntesz, én támogatlak, de ezt tudniuk kell a másik feleknek.- ekkor bejött Gábor, és csak úgy megcsókolt anya előtt, minden ok nélkül. Ezt végképp nem tudtam hova tenni.